25 év, 62 vizsga, 16 bukás, 186 vizsgázó, fegyelem, rend, családias hangulat – ez jellemezte a Shiroken, azaz a „Fehér Ököl” karate szakosztály elmúlt negyed évszázadát. Kaszás Lajossal, a szakosztály elkötelezett vezetőjével, mesterével, vagy ahogyan sokan ismerik Sensei-jel beszélgettünk az elmúlt évtizedekről.

Az első harcművészeti klub megalakítását, ami a mai „Fehér Ököl” szakosztály elődje volt, egy a művelődési ház által szervezett rendezvény, nevezetesen egy augusztus 20-ai bemutató inspirálta, melyen pár barátommal, küzdőtársammal egy hatalmas sikerű bemutatót tartottunk – kezdi a visszaemlékezést Kaszás Lajos. Ennek apropóján 1991. szeptember 1-jén megalakítottam a Fehér Ököl szakosztály elődjét. Nagyon küzdelmes időszak volt ez, hiszen semmilyen tárgyi eszközzel nem rendelkeztünk, nem volt se szőnyegünk, tatamiról meg álmodni sem mertünk akkor. Kezdetben nagyon sokan lelkesedtek a harcművészet iránt, hiszen ez egy teljesen újszerű dolog volt, Ebesen akkoriban csupán focizni lehetett. A kezdeti lelkesedés azonban hamar alább hagyott az emberekben, de ennek ellenére mégis jó kis csapat kovácsolódott össze, amelynek a húzó erejét Herman György, Kovács József, Ruzsa Szilvia, Marosi Sándor és Marosi Ottó jelentették. Természetesen nem szabad elfeledkeznünk a segítőkről sem, az akkori művelődési ház igazgatónője, Kimáné Bakos Ilona sokat segített abban, hogy különböző fellépésekre eljussunk, így felléptünk többek között Darvason, Hajdúsámsonban, Bojton és Debrecenben is, ahol közönségdíjasok lettünk. A fellépésekért járó tiszteletdíj is jól jött a klubnak, hiszen ebből tudtunk tárgyi eszközöket, szőnyegeket beszerezni az edzésekhez. Nagyon sokat segített ebben az időben a Marosi család, akik szállítottak minket, illetve főzték a rendezvényeinken a finomabbnál-finomabb ételeket. Büszke vagyok arra, hogy a nehézségek ellenére is ebből a kis csapatból sikerült eljuttatnom az egyik tanítványomat, nevezetesen Herman Gyurit a zöld övig. A kezdő generációból különböző okok miatt 6-8 ember maradt, mely a klub életében egy rövidebb időszakra átmeneti pangást eredményezett, amit a második generációs tanítványaimnak sikerült felélesztenie. Ebben a csapatban is számos remek és tehetséges tanítvány foglalkozott elkötelezetten a harcművészettel, csakhogy párat említsek, itt edzett Herman Mária, Herman József, Kaszás Csilla, Fábián Katalin és Kerekes Tamás. Büszkeséggel tölt el, hogy itt ismét eljutottak a tanítványok a színes övekig, és ami a legnagyobb büszkeséggel tölt el, hogy az idősebbik lányom, Csilla mellett Kovács József, az Ebesi Sportbarátok Közhasznú Egyesület elnöke is a zöldövesek táborát gyarapította. Természetesen itt is illik megemlíteni azokat, akik nagyon sokat segítettek abban, hogy a klubunk sikeres legyen, Kimáné Bakos Ilona, Herman Józsefné Marica és Herman József, aki azóta már nincs köztünk sajnos, munkájuk nélkül nem érhettünk volna el ilyen sikereket. Természetesen a második generációs csapatom is idővel kicserélődött, és jött az újabb társaság, amit én harmadik generációs csapatnak nevezek. A legkeményebb magját alkotják a szakosztályunknak jelenleg Kovács József, aki pár év kihagyás után ismét visszatért hozzánk, és ha minden jól alakul, két év múlva akár fekete öves fokozatig is eljuthat először a tanítványaim közül, valamint keményen küzdenek Pinczés Illés, Pinczésné Ilona, Szőke Dávid és Kanyó Márton. Ezen csoport szerves részét képezte továbbá a Szoboszlai család, Sós Barnabás, Szőke Imre, Sörlei Arnold és Torma Valéria, akik sajnos jelenleg már nem folytatják aktívan a harcművészetet, de munkájukkal sokat segítettek nekünk. A segítőink itt is sokat tettek azért, hogy még színvonalasabban dolgozhassunk. Ki kell emelnem a Szoboszlai családot, akik a tatamik bevonásában nagy segítségünkre voltak, valamint az Ebesi Sportbarátok Közhasznú Egyesületet, akik megalakulásuk óta szívügyüknek tekintik a szakosztály tevékenységét.

Büszke vagyok arra, hogy munkám elismeréseként a 2014. évben megkaptam az Ebes Községi Önkormányzat képviselő-testülete által adományozott Pro Villa (Ebes Községért) kitüntetés arany fokozatát, valamint idén augusztusban 5 danos karate mester lettem, valamint az is nagy örömmel tölt el, hogy idén már másodszor vettünk részt a Karate Maraton elnevezésű országos rendezvényen, mellyel mind a szakosztályunk, mind az egyesületünk, mind pedig Ebes hírnevét öregbítettük.

Azt gondolom, hogy az elmúlt 25 év nem telt el nyomtalanul sem az én, sem azoknak az embereknek az életében, akik valamilyen formában megismerkedtek az általam képviselt harcművészettel. Mindannyian együtt formálódunk, formálódtunk az edzéseken, együtt sírtunk, de együtt is nevettünk. Az a munka, amit az elmúlt években a kis társaságokba, vagy ahogyan én nevezem a generációkba belefektettem, megtérült, hiszen a felmerülő nehézségek ellenére soha nem adtam fel, és nem csupán jó tanítványokat kaptam a sorstól, hanem nagyszerű barátokat is, melyért nagyon hálás vagyok.

dr. Borku Csilla

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.